Download Stephen King - A két Rose.pdf PDF

TitleStephen King - A két Rose.pdf
File Size2.2 MB
Total Pages475
Document Text Contents
Page 2

STEPHEN KING: ROSE MADDER

VIKING, NEW YORK, 1995

COPYRIGHT © STEPHEN KING, 1995

ALL RIGHTS RESERVED

HUNGARIAN TRANSLATION

© SZÁNTÓ JUDIT, 1997

A szerzőtől az

Európa Könyvkiadónál megjelent:

AZ I-II.

ÁLLATTEMETŐ

BILINCSBEN

BORZALMAK VÁROSA

CARRIE

CHRISTINE

CUJO

DOLORES

HALÁLOS ÁRNYÉK

A HALÁLSORON

HASZNOS HOLMIK

A HOLTSÁV

A NAPKUTYA

NEM JÖN SZEMEMRE ÁLOM

A RAGYOGÁS

RÉMÁLMOK ÉS LIDÉRCEK

A RÉMKOPPANTÓK

SORVADJ EL!

A TALIZMÁN

TITKOS ABLAK, TITKOS KERT

TORTÚRA

A TŰZGYÚJTÓ

Page 238

Ujja hegyével megérintette bal mellbimbóját; csöppet sem lepte meg,

hogy olyan kemény volt, mint egy kőszilánk.

A végén az a gondolat rázta fel, hogy vissza kellene mennie a

dombon álló nőhöz, és üres kézzel állhat Rose Madder elé. Lassan,

óvatosan tette meg az első lépéseket, közben a távoli csecsemősírásra

figyelt. A hang mintha sokmérföldes távolságból sodródott volna felé

valamilyen szűk, bűvös csatornán.

Menj le és hozd ide nekem a kisbabámat.

Caroline. Természetes könnyedséggel ötlött fel a név, amelyet saját

kisbabájának szánt, ha Norman ki nem verte volna belőle még magzat

korában. A melle ismét lüktetni kezdett. Odakapott, és felhördült:

puszta érintésre is érzékeny volt.

Szeme immár alkalmazkodott a sötétséghez, és most döbbent rá,

hogy a Bika Temploma meglepően hasonlít egy keresztény templomra;

mi több, nagyon is emlékeztet az aubreyville-i metodista templomra,

ahová az esküvőjéig hetenként kétszer eljárt. Ott búcsúztatták a szüleit

és a kisöccsét a halálos autóbaleset után, és ott volt az esküvője is. Itt is

régi, fából faragott padsorokat látott, bár a hátsó padok felborultak, és

alig látszottak ki a rájuk szóródott fahéjillatú levelek alól. Az első sorok

azonban épek és rendezettek voltak, s polcaikon szabályos távolságban

vastag fekete könyvek hevertek; akár lehetett volna megannyi példány a

Metodista zsoltárok és dicséretek gyűjteményéből, amelyen Rosie is

felnőtt.

Ahogy végiglépdelt – mint valami fura pucér menyasszony – a

középső folyosón, megcsapta a csarnokban terjengő szag. A falevelek,

amelyeket időtlen idők óta terelt be a nyitott kapun a szél, kellemes

illatot árasztottak, de ennek mélyén sokkal barátságtalanabb szag

lappangott; egyszerre emlékeztetett penészre, lisztharmatra, valamelyest

a rothadás végső szakaszára, és közben igazából egyikre sem.

Megszáradt izzadságra talán? Igen, meglehet. De talán egyéb

testnedvekre is. Először az ondó jutott az eszébe; utána a vér.

Miután a szagokat többé-kevésbé azonosította, a következő érzése az

volt: nem menekülhet az ellenséges tekintetek kereszttüzéből. Úgy

tetszett, valakik alaposan, ridegen tanulmányozzák meztelenségét,

minden csupasz vonalat és ívet rögzítenek magukban, figyelik izmai

játékát a nedves, sima bőr alatt.

Similer Documents